Aikido

„Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcs ember szavait és tégy magadévá mindent, ami jó. Erre alapozva nyiss ajtót az igazság felé. Ne csukd be szemed az előtted lévő igazság előtt. Tanulmányozd, hogyan folyik a patak vize a völgyben, simán és szabadon a sziklák között. Tanulj a szent könyvekből és a bölcs emberektől is. Minden – még a hegyek, folyók, növények és fák is – a tanítód legyen.”

(Ueshiba Morihei)

Az aikido egy komplex harcművészet, mely a fizikai út mellett elég komoly filozófiai és vallási hátteret is magába foglal. Többféle megfogalmazás van magának az aikido szónak a jelentésére, az életenergiával való egyesülés, a harmonikus szellem útja, vagy a szeretet ereje az univerzumban. Maga a szó három jelből (kanji) épül fel. Az ai az egyesülést, harmóniát fejezi ki, a ki a felszálló gőz jelképe, szellem, vagy életerő a do pedig az utat jelenti.

Főként daito-ryu aiki-jujutsu alapokon nyugszik, alapítója Ueshiba Morihei. Ueshiba Morihei az aikido alapítója, akit követői Ószenszeinek (Nagy Tanítónak) neveznek. Az aikido nem csak a fizikai harcművészet, hanem egyfajta szintézise a fizikai útnak, valamint Ueshiba Morihei egyetemes békéről történő elképzeléseinek. Már életében és halála után is az aikido különböző fajtái az általa tanulmányozott útból fejlődtek ki, követői által többféleképpen kerültek értelmezésre, és továbbfejlesztésre.

Az aikido főként a 1920-30-as évek során került kifejlesztésre fő alapanyaként a már említett daito-ryu aiki-jujutsu harcművészetet használva, amit az alapító Sokaku Takedától tanult. A daito-ryu aiki-jujutsu a modern Japán aikido és jujutsu közös őse. Többnyire dobásokkal, valamint izületi kulcsokkal dolgozik. Különös figyelmet szentel az ateminek (a test megfelelő részeire mért ütések).

Emellett hatással voltak az aikido fejlődésére az alapító tanulmányai Tókióban (Tenjin Shin yo-ryu), Sakaiban (Gotoha Yagyu Shingan-ryu), valamint Tanabeben (Judo). Technikailag a daito-ryu hatása fedezhető fel leginkább az aikidoban a szabadkézi technikák, valamint a különböző izületi kulcsok alkalmazásában. Ueshiba Morihei szorgalmazta a különböző fegyveres tehnikák így például a yari, valamint a yo alkalmazását is. Emellett a legtöbb technikában felfedezhető a kard (kenjutsu). 1937-után Ószenszei távolodni kezdett a Daito-ryutól, innentől nevezi Aiki-Budonak a harcművészetet. A hagyományok tekintetében a régi Japán számuráj hagyományok jelennek meg. Elég, ha a ruházatot figyeljük, vagy magának a filozófiai rendszernek a lényegét nézzük. A szamurájok, mint egy régebbi kor harcosai egy szigorú etikai kódex szerint éltek. Ez az etikai kódex megjelenik az aikido spirituális alapjaiban, valamint magát a harcművészetet is mindig áthatja a mindig előre tartás, és a hátra nem tekintés. A fizikai vonatkozásban pedig a szabad kézzel végzett technikák, az izületi feszítések, valamint a fegyverek és fegyveres technikák alkalmazása jelenik meg.

1919-ben találkozott Ueshiba Morihei Hokkaidón Deguchi Onisaburo-val az Omoto-kyo vallás vezetőjével, aminek az egyik fő hitvallása, hogy az utópia az életben is elérhető. Innentől kezdte el olyan irányba fejleszteni a harcművészetet, melynek kulcsmomentuma, hogy úgy ártalmatlanítsuk az ellenfelünket, hogy a lehető legkevesebb fizikai sérülést okozzuk neki. A filózófia háttér mellett Deguchi Onisaburon keresztül jutott az alapító anyagi támogatáshoz, valamint számos tehetséges tanulóhoz, akik közül azután sokan a saját útjukat követték. Európába először Mochizuki Minoru által került az aikido, akit Tadashi Abe követett, mint az Aikikai Hombu (Hombu-a központi dojo Japánban) képviselője. A következő években az USA-ban, az Egyesült Királyságban, majd az egész világon elterjedt a harcművészet. Többféle iskola terjedt ez az aikido irányzaton belül. Az Aikikai irányzat vezetői Ueshiba Morihei leszármazottjai (Ueshiba Moriteru jelenleg). Emellett többféle irányzat terjedt el különböző aspektusait felnagyítva az aikidonak (Iwama ryu, Yoshikan, Yosheikan). Létezik az aikidonak egy sport változata is, amely hasonlóan a küzdősportokhoz versenyekkel teszi lehetővé a megmérettetést.

Az aikido harcművészet, ebből fakadóan a fizikai út mellett szellemi út is megjelenik. Az egyes technikák teljes megértéséhez szükséges a filozófia háttér megértése is, valamint ennek az elsajátításával válik teljesség a fejlődés. Az aikido alapelve, hogy nem elpusztítani akarjuk az ellenfelet, hanem a lehető legkevesebb fizikai sérülés okozásával tenni ártalmatlanná. Ehhez általában a saját mozgási energiáját használjuk fel, ez járul hozzá az aikido hatásosságához a legjobban. Mivel nem csak fizikai erővel számolunk, ezért lehetővé teszi, hogy a tehetséges harcos nálánál sokkal nagyobb ellenfeleket is ártalmatlanná tegyen azáltal, hogy kibillenti az egyensúlyából, és a megfelelő technikák végrehajtásával teszi ártalmatlanná. A technikai repertoár széles, és mivel harcművészetről van szó a lehetőségek határtalanok. Az kitéréstől kezdve a különböző dobásokig, ütésekig, rúgásokig, valamint ízületi feszítésekig szinte minden megtalálható az aikidoban.

Ami nagyon fontos az aikidoban, hogy edzés közben nem ellenfélként tekintünk a társunkra, hanem partnerként az edzésben. Nem az a cél, hogy elpusztítsuk, hanem, hogy tanuljunk tőle, vele. A támadót uke-nek hívjuk, míg a védekező felet torinak. A technikákat (a kontratechnikák kivételével) a tori fogja végrehajtani. A technikák végrehajtása mellett talán a legnehezebb feladat az uke feladata. Az ukemi a technika befogadásáról szól, a mozgás lekövetéséről. Átadjuk a testünket a társunknak, hogy tudjon gyakorolni, és úgy reagálunk, és követjük le a tori mozgását, hogy végre tudja hajtani a technikát. A nehézség abban rejlik, hogy ne akarjunk ukeként adott mozdulatokat végrehajtani, hanem kövessük le a tori mozgását, valamint hívjuk fel a figyelmet a technikában technika végrehajtásában található hibás momentumokra, ezzel is segítve a technika megértését, és elsajátítását.

Az aikido tradicionális japán harcművészet, így a ruházat is a Japán hagyományokat követi. A fehér edzőruha a keikogi az alap felszerelés, amelyet övvel (obi) fogunk össze. Az övszínek alapvetően a fehér (mesterfokozat alatt), és a fekete (mesterfokozattól). Ez az eredeti Japán övszínskála. Amikor az aikido Európába érkezett elterjedtek a színes övek is. Ezek 6. kyu fokozattól a fehér=>citromsárga=>narancssárga=>zöld=>kék=>barna=> fekete irányban mélyülnek. Alapvetően 10 kyu fokozatú az aikikai rendszere, azonban az első négy (10-7) fokozatokat gyerekkortól való tanulás esetében alkalmazzuk, felnőtt esetben lehetőség van egyből 6. kyu fokozatra vizsgázni.

A szabadkézi technikák mellett az aikido nagy hangsúlyt fektet a fegyveres technikákra. A következőben az aikidoban alkalmazott fegyvereket mutatom be:

  • Bokken (gyakorló kard): 100 cm hosszú fakard a szamuráj katana mintájára készült egyélú fegyver. Az aikido alap vágófegyvere. Hajlított pengéjű, és körülbelül 20 cm-es markolatot tartalmaz. A kard a szamuráj életét jelentette, a harcművészetben az egyenesség és a harc jelképe.
  • Yo: 128 cm-es bot. Általában kard elleni technikákban használatos. A bokken, és a yo közötti hosszkülönbség pont elegendő arra, hogy hatékonyan lehessen használni. Izületi kulcsok alkalmazására, valamint főként szúrások végrehajtására alkalmazható.
  • Tanto: Fakés, általában a bokken mellett kísérőfegyver.

A három alap fegyver mellett természetesen a különböző hosszúságú botok (tambo, hambo, bo), valamint egyéb kardot (wakizashi) alkalmazása is elterjedt. Emellett léteznek iskolák, melyek a yari (lándzsa) és a naginata (alabárd) használatát is oktatják.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s