Nem fontos!

Elmélkedve ….

Nem fontos ,edzeni  se küzdeni  lehet egy életet ülve is élni . Aztán a végén csodálkozni  , és kérdéseket feltenni . Miért nem? Ő miért igen?

Nem kell senkit sem másolni se lehagyni , csak is magaddal kell harcolni.

Ki az aki harcol?

Aki alkot aki teremt , nem az ki csacsog  és unottan  “pihen”. Nem mást  kell és annyit , hanem  mit Te bírsz de azt tengernyit . Edz , gondolkodj , kérdezz  nyughatatlan hisz  válaszokat csak így kapsz életed  jelenében itt létedre .

De tudod ez nem fontos csak ha érzed , ha belülről magadat érted. S mikor mestered  kifogásaidra legyint és nem szól ,nem “terel” na akkor kezdj el kapkodni mert elengedte kezed és hagyja mert látja benned az érzés mást teremt.

Nem fontos … vállat rántva  elengeded mit eddig felépítettél és mást hibáztatva  kullogva leléptél… nem fontos hangzik belsődben a válasz  hisz rengeteg minden mi  napjaidat betöltve elfejteti a választ…

S majd ha mint puskákból ordító keresztűz támad a gondolat az érzés benned nekem az úton a tatamin a helyem akkor a nem fontos már nem gyűri le lelkedet … De addig mint fagyos lehelet tarkódon ott liheg a legkegyetlenebb szerető a kitartás !! Kinek a kétely a fegyvere és pajzsa a lustaság pengéje pedig a “nem fontos”  😀én

Reklámok

Budo szerintem…

Mivel jár ha ezt az utat választod?

Sok lemondás , egy magányos befelé forduló út ez amit csak kevesen élnek meg . Amolyan világi “szerzetessé” válsz aki egyedül lépked csendben .Csak ez és semmi több , nem harsány parádé az élet viadalában . Nem karnevál hanem küzdelem magaddal …. az egyetlen társaddal aki végig ott van  és néhol sarkall néha meg  leköt de ő veled tapasztal és küzd..

Milyen?
Amikor csak félig csinálod elkeseredsz a kudarctól és nem elfogadod és mész tovább hanem elfoglalod magad hangokkal , színekkel és fényekkel …. tárgyakkal emberekkel … és elmerülsz lelked mocsarában  könnyes szemmel  kitekintve az utadra mit feladtál ….

Milyen ?
Megtanulod a fájdalmat és az örömöt kezelni , megtanulod mindig tovább és ha valaki követ annak segítesz ..kezét megfogva  kihúzod a szürke napok  fojtogató üres füstjéből . Felemeled a levegőhöz ami élteti …

Milyen?

Ha nem marad ott és elcsábítja a szivárvány és hangzavar … nem  éli … nem érti … ezért el kell engedni … 🙂 majd a következő életben ő fog harcolni és példájával  utat mutatni

Milyen?

A gyakorlás aktív meditáció amit egyedül végzel miközben a jelenben lélegzel … Mindig gondold végig miért vagy itt ?? Miért csinálod ?? Képzeld el az utad amin sétálsz egy forgatagba egyedül és melletted az emberek elmennek és furcsán nézve néha megvetnek mert nem értenek. … Te akkor is tovább lépkedsz . Nem vagy jobb senkinél se rosszabb utadon csendben haladsz … a fájdalmat a küzdést választva nem beszélsz hanem példát mutatsz …

Ilyen!

Szerintem  BUDO a BUSHIDO…. a többi csak üres fecsegés .Haladsz  fiatalságon öregségen túl halálon és életen … elfogadva befogadva nem megtörve vagy szenvedve hanem egyenes állva mint a viharban a magányos  fa , vagy mint hegycsúcs  a magasban .