Késharc Szeminárium

Az elmúlt hétvégén késharc szemináriumon vehettek részt az érdeklődők a Pannon Harcművészeti Akadémia Központi Dojojában.

HAN_2.jpg

Horváth Ádám ismertetett meg bennünket az általa kialakított HAN rendszerrel. A résztvevők a hétvége során a HAN1 és 2 modult teljesítették. Köszönjük a tanítást.

HAN_1.jpg

III. Szegedi Budo Tanren

A hét elején még egy másik világban voltam több ezer kilométerre innen. Több okból is vártam már ezt a hétvégét. Egyrészt mindig jó hazatérni, másrészt tudtam, hogy egy kivételes szemináriumon vehetek részt. Az utazásnak két fajtája van. Az egyik mindig hosszú, és kell hozzá valami plusz dolog. Tíz órát ülsz a repülőn, folyamatos pittyegés, nyelvek, hangok összevisszasága. A másik valahol benned zajlik, hátra vagy előre. Mindkettő érdekes, mindkettőért jó élni, de inkább talán az utóbbiért érdemes.

szeged_1

Szombaton is korán keltünk. Bár az órámat már visszaállítottam, az agyamat nem lehetett ilyen könnyen. Azonban abban a pillanatban, amint a tatamira lépsz, az egész megváltozik. Akkor nem vagy fáradt, nem fáj, nincsen félelem. Arra koncentrálsz, hogy egy újabb lépést megtegyél az úton, hogy tanulj valamit. Minden egyes edzés, egy-egy újabb lépés ezen az úton, amiről szeretnénk, hogy örökké tartana. De nem fog, ezért addig kell előre menni, alázattal tanulni, amíg lehet. Ennek egy csodálatos példáját láthattuk hétvégén, amikor sok kivételes ember különböző stílusokból úgy dolgozott együtt, hogy tanulni akart. Fekete öves mesterek boldogan kötötték fel a fehéret, és őszinte figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták, és tanulták a másik stílust. Mert minden tanulással töltött idő előbbre visz az utadon, hozzátesz egy lépést. Nem volt az enyém jobb, mint a tiéd mert úgy érzem, hogy most mindenki megértette ott a harcművészet igazi lényegét. Hogy nem mással kell harcolnod, hanem magaddal, és aki melletted van az nem ellenfél, nem legyőzni kell, hanem segíteni, hiszen mind utat járunk, legfeljebb máshol tartunk rajta.

szeged_2

Szeretnénk megköszönni Krisztián és Kitti Shihanoknak, valamint Adrián Senseinek, hogy lehetővé tették ezt a szuper hétvégét, valamint mindenkinek, akivel együtt edzhettem. Csodálatos élmény volt szerintem mindannyiunk számára.

Hamarosan találkozunk!

Leo Tamaki élménybeszámolója

A magyar szellem felfedezése 60 órában

A nevem Leo Tamaki. 42 éves vagyok és 6 évesen kezdtem el az Aikidó gyakorlását. Ma már nemzetközileg elismert szakértőnek számítok, évente 200 napot töltök a világ körül Aikidót tanítva. Ez a magyar szellem felfedezésének 60 órás története.

 Kapcsolatfelvétel

Egy éve keresett meg egy Egedy Attila nevű férfi. Olyan csoport nevében keresett meg, akik érdeklődnek a munkám iránt, és megkérdezte, mik a feltételei, hogy Magyarországra jöjjek. Habár a naptáram pár éve eléggé tele van, mindig megpróbálom szabaddá tenni magam, és pozitívan reagálni a meghívásokra, főleg, ha külföldről jönnek. A munkám során sokat utazok, és minden lehetőséget megragadok az új kultúrák megismerésére.

Édesapám japán, édesanyám pedig félig francia és félig horvát származású. Gyermekként pár száz kilométerre Magyarországtól, Horvátországban sok nyarat töltöttem, így izgatottsággal töltött el a visszatérés Kelet-Európába. Emellett az Attila név epikus csaták vad képeit hozta elém. Mindezek mellett nem meglepő, hogy sikerült szabaddá tennem magam egy hétvégére.

Első lépések Budapesten

Amikor lefoglaltam az utazást Budapestre úgy döntöttem, hogy egy napot a Duna Gyöngyének megismerésére szentelek. Az utazásra elkísért Anikó egy magyar tanítványom, aki Párizsban él. Budapesten találkozunk egy francia tanítványommal Yaellel, aki több napot töltött Budapesten, valamint később csatlakozott hozzánk Andrea, aki Brüsszelben edz.

Tudva, hogy 10 órám lesz a város megismerésére három híres helyet választottam: a Budai várat, az Andrássy utat és a Széchenyi fürdőt. A nap kezdése a várban nagyon jó ötlet volt, megmutatva a város nagyságát, és a lakói ízlésességét. Végigsétálni az Andrássy úton szintén kellemes élmény volt. A hosszú séta lehetőséget adott több gyönyörű épület például az Operaház megcsodálására, látni lehetett azt, ami a főváros báját, és nagyságát adja, valamint a gazdasági problémákat is, amikkel szembenéz.

Délben a Gundel étteremben ebédeltünk. A Gundel talán Magyarország leghíresebb étterme. Vendégei között vannak pápák, amerikai elnökök és királyi felségek a világ minden tájáról. Első kézből tudtam megtapasztalni az ország főzésművészetét, ami egy olyan egyszerű fogásból, mint a leves is ínyencséget alkot.

Végül a Széchenyi fürdőben kötöttünk ki, ami Európa legnagyobb fürdője. Mindig szerettem a fürdőket, és sok Onsen meg is látogattam Japánban. A Széchenyi fürdő bár különbözik ezektől, de nagyon kellemes. Maga a fürdő egy hatalmas és gyönyörű épületben található. Több száz, ha nem több ezer embert képes befogadni, mégis mindenki elfér, annyira hatalmas. A magyarok fürdőzés rituáléja iránti szenvedélyének megtestesülése, egy olyan dologé, amivel osztoznak a japánokkal.

Első találkozás Adriánnal, Attilával, Irinával és Évával

Miután néhány kellemes órát eltöltöttem a fürdőben végre találkoztam Attilával. Meglepő volt látni, hogy mestere Ritteródesz Adrián és két hölgy aikidoka Irina és Éva is vele tartott. Két autóval jöttek az üdvözlésünkre, és vittek minket Veszprémbe, ahol a szállásunk volt. Szívélyesen fogadtak minket, és az út alatt egy nagyon jót beszélgettünk. Habár volt egy olyan sejtésem, hogy szívesen folytatták volna a társalgást vacsora mellett tapintatosan engedték, hogy pihenjünk a hosszú városnézés után. Ez csak az egyik ilyen lehetőség volt, ahol megmutatták szívélyességüket.

A hotelben vacsoráztam Yaellel, és zavarba ejtett a tányérok mérete, amiken az ételt hozták. Körülbelül másfélszerese volt a normál francia adagnak. Később rájöttem, hogy ez a normál magyar méret. Elbűvölve tértem nyugovóra, mivel palacsintát ettem desszertnek. Ugyanazt a palacsintát sajttal, amit még gyermekkoromban nagynéném házában, alig pár kilométerre, nyugatra.

Első lépések a Magyar tatamin

Szombat reggel Balatonfüredre utaztunk, ami 10 km-re van Veszprémtől, a Balaton, Európa legnagyobb tavának partján, amit először tengernek gondoltam. Körülbelül 50 elhivatott tanítvány gyűlt össze első magyarországi látogatásomkor. Különböző iskolákból jöttek, volt, aki több száz kilométert utazott, hogy részt vegyen a szemináriumon. Mint mindig ebben a szituációban egyaránt tetszett és a felelősség érzetét is adta. Mindnyájan elfoglalt életet élünk. Az idő, pénz és energia, amit ha akár egy ember is arra áldoz, hogy veled eddzen, az megbecsülést érdemel. Itt pedig ötvenen voltak.

14567395_320713211654205_5065915137425163239_o
Leo Tamaki  , Ritteródesz Adrián és a Ten-Shin-Kai oktatói 

A két gyakorlással töltött nap hihetetlenül gyorsan eltelt. Habár az Aikidót manapság nagyon sokszor az atlétikus képességek koreográfia kereti közötti megmutatásának gondolják, az én megközelítésem merőben más. A harci hatékonyság irányában szeretem mozgatni az embereket, úgy ahogy azt őseink is csinálták. Mivel eltér az általános látásmódtól, ezért mindenkitől nyitott elmét, és éles koncentrációt igényel. Mindenki elhivatottan dolgozott a választásaim megkérdőjelezése nélkül, és teljes figyelemmel. Úgy vettem észre, hogy a harci logikával gyakorlás egy olyan dolog, amit a magyar emberek élveznek. Talán abból fakad ez, hogy ők is harcosok hosszú vérvonalából származnak.

14632829_320721084986751_2428855088089839672_n
A balatonfüredi  tábor  csoportkép .

Köszönöm!

Még három héttel később is a három nap, amit Magyarországon töltöttem olyannak tűnik, mint egy álom. Örülök, hogy felfedezhettem egy új országot, és bepillanthattam a fővárosukba és történelmi emlékeikbe. Megérintett a magyar kultúra. A történelem, valamint a népi kultúra is. Az, ami az emberek szívében él, és amit akkor mutatnak, amikor találkozol velük. A magyarok számomra olyanok, mint a jóakaratú harcosok, olyan férfiak és nők, aki elősegítik az Aikidó növekedését. Személyesen megjegyezném, hogy lenyűgözött Ritteródesz Adrián elkötelezettsége, aki a teljes életét a harcművészetre tette fel, minden olyan akadály ellenére, amit egy ilyen döntés manapság útjába gördít.

14568049_321564531569073_3191576754154794373_n
Búcsúzás a repülőtéren  , jövőre megint  ugyan itt !

 

Discovering the Hungarian spirit in 60 hours

My name is Leo Tamaki. I am 42, and I started to practice martial art when I was 6 years old. Today I am an international expert, travelling 200 days a year to teach Aikido around the world. This is the story of the 60 hours during which I discover the Hungarian spirit.

First contact

One year ago, I have been contacted by a man named Attila Egedy. He explained that he was a member of a group interested by my work, and asked for my conditions to come in Hungary. Although my calendar is fully booked since a few years, I always try to free myself and respond positively to the invitations that I receive, especially from abroad. My job allows me to travel, and I take every opportunity to go and discover new cultures.

My father is Japanese, and my mother is half French, half Croatian. I spent many summers in Croatia when I was a child, a few hundred kilometers away, and I was quite excited at the idea to go back in Eastern Europe. Finally, the name Attila was also carrying wild images of epic battles that excited my imagination. With all of these, it is without surprise that I managed to free myself for a week-end in Hungary a year later.

First steps in Budapest

When I reserved my plane for Budapest, I decided to take a day to discover the pearl of the Danube. I made the trip with Aniko, a Hungarian student of mine living in Paris. We were to join Yael, a french student who went a few days earlier to discover the city in depth, and later, Andrea, another Hungarian student living in Brussels.

Having ten hours to discover the city, I choose three famous elements. The Buda castle and its surroundings, Andrássyút, and the Széchenyi bath. Starting the day at the Buda castle was a great start. It gave me an idea of the city proportions, and the taste of its inhabitants. Walking all the Andrássyavenue was also very pleasant. While it made for a nice stroll, allowing me to admire beautiful buildings like the Opera, it also showed me the difficult state of some others on the most famous street of the country. I could witness first hand what made the charm and the grandeur of the capital, as well as the economic difficulty it was facing.

For lunch we stopped at the restaurant Gundel. Gundel is maybe the most famous restaurant of Hungary, receiving the visit of popes, American presidents, and royalties from all over the world. There, I could experience first hand the fine culinary tradition of Hungary, where a dish as seemingly simple as a soup, becomes a delicacy.

Finally we ended up at the Széchenyithermal bath, the largest of Europe! I have always had a taste for hot bath, and visited many of them in Japan, the world famous Onsen. The Széchenyi bath where quite different, although very pleasant. The baths are located in an impressive and beautiful building. They attracts hundreds, maybe even thousands people at the same time, but the massive scale of the building give enough space for everyone. It is a testimony to the love of Hungarian people for the ritual of bath. Something they have in common with the Japanese.

First meeting with Adrian, Attila, Irina and Eva

After a pleasant couple of hours in the baths, I finally met Attila. I was surprised to see him accompanied by his teacher, Adrian Ritteródesz, and two woman practitioners, Irina and Eva. They took two cars to welcome us, and bring us to Veszprem where we had our hotel. They welcomed us very warmly, and we had a pleasant discussion during the trip. Although I had the feeling that they would have enjoyed having diner to continue discussing, they delicately offer to let us rest after our long day of sightseeing. One of the many occasions during which the showed their delicacy.

I had a dinner at the hotel with Yael, and was baffled by the size of the plates that were brought to us. One and a half time the size of the usual French portions. As I would discover, this was the common Hungarian size! I went to bed enchanted, because I had palachinke for dessert. The exact same pancake with cheese that I ate so many times when I was a child at my aunt’s place, a few hundred kilometers west.

First steps on the Hungarian mats

Saturday morning, we were brought to Balatonfured, a town 10mn away, on the shore of lake Balaton, the largest of Europe which I first mistook for… a sea. There, about 50 enthusiastic students had gathered for my first visit in Hungary. Coming from different schools, some of them did hundreds of kilometers to join the seminar. Like always in this situation, it pleased me and gave me a sense of responsibility at the same time. We all have busy lives. The money, time and energy that even one people invest to come practice with you, is something that should be deeply appreciated. Let it alone when there are fifty of them!

The two days I spent practicing flew incredibly fast. If Aikido is very often now a demonstration of athletic abilities in choreography, the practice that I proposed is quite different. Away from mainstream, I expect people to work towards the goal of being martially efficient, in the same way our predecessors were. As it diverges from what you usually see, it demands of every one an open spirit, and sharp concentration. I am glad to say that I was offered both by all participants! Everyone practiced enthusiastically without questioning my choices, and with full attention. It seemed to me that a martially logic practice was something that the Hungarian people enjoyed. Maybe the heritage of a long lineage of warriors.

Köszönöm!

Three weeks later, the three days I spent in Hungary seems almost like a sweet dream. I was happy to discover a new country and have a glimpse at their capital and historical monuments. I have been touched by the Hungarian culture. Historically of course, but also the popular one. The one that lives in the heart of people, and that shows when you meet them. Hungarians are to me like benevolent warriors, the kind of men and women that Aikido helps raising.

On a personal note I was also impressed by the commitment of Adrian Ritteródesz, who dedicates his life to martial arts, despite all the obstacles that such a choice raises nowadays.

 

3. Budo Tanren Veszprémben

A hétvégén került megrendezésre a 3. Budo Tanren Veszprémben a Pannon Harcművészeti Akadémia és a Szeged Budokan Harcművészeti Akadémia szervezésében. A kétnapos rendezvényen Aikido, Seibukan Jujutsu,Enshin Itto Ryu Battojutsu és Bujinkan Budo Taijutsu – Ninjutsu edzéseken vehettünk részt. Vasárnap pedig Seibukan vizsga volt.

Köszönjük a tanítást és az edzést.

Vp_2.jpg